Ősz van és elültettük az új, fiatal facsemetéinket. A lyukak, amiket előre megástunk, hetekig nem csak gondozást, de akadálypályát is jelentették és óvatosságra intették minket. Kikerülni, nem belelépni, hagyni ülepedni, de nem hagyni gazosodni, vigyázni, hogy ne omoljon be, táplálni és nedvesen tartani…
GondolatokGyökerek… gyerekek…
Ősz van és elültettük az új, fiatal facsemetéinket. A lyukak, amiket előre megástunk, hetekig nem csak gondozást, de akadálypályát is jelentették és óvatosságra intették minket. Kikerülni, nem belelépni, hagyni ülepedni, de nem hagyni gazosodni, vigyázni, hogy ne omoljon be, táplálni és nedvesen tartani…
Végül is, egy olyan helyet készítettünk elő, ahová a reménység gyökereit akartuk elültetni. Az ültetetés, egy virágnál is gyönyörűséges folyamat, de egy gyenge fa törzsét fogni és a földbe helyezni, kimondhatatlan érzés. Ahogy tartod a kezeid között, gyengéden, mégis határozott mozdulattal a földbe helyezed és betakarod a piszkos földdel… Teszed ezt hittel és reménnyel, hogy ami nem tűnik lehetségesnek számodra, az azért megtörténhet!
Ismered ezt az érzést, ugye?
Hát, idén, mi is eltemettük ismét a Reményt. Igen, ott a szennyeződés rajta és a férjem derékroppanásig hordja rá a vizet, amikor csak teheti. Mindegyikre kis táblát kötött és nevet adott nekik. Vicces! Mintha elfelejtenénk, hogy mit is várunk tőlük? Hogy mivé is legyenek tavaszra? Mindenesetre, a „név, kötelez”!:)
Most várunk… És hisszük, hogy miközben eltávolodunk a kis gödreinktől, a szennyeződések alatt, a fiatal kis gyökerek meg fognak kapaszkodni.
Talán, úgy tűnik, hogy el van temetve és meg van törve ott „valami” lent a mélyben – de, mégis csodálatos módon növekszik… és semmi kétség, egy napon majd át fogja törni a sötétséget is!
Még, ha a föld, szennyezett is.
Először a megtörés – majd az áttörés.
Minél több ősz van mögöttem, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy nem szabad félnünk attól, ami eltört – mert a legsötétebb gödrökben végzi Isten, a legszentebb munkát!
Gyökerek… gyerekek…
Ültetünk, várunk, öntözünk, és hiszünk Isten lassú, de tökéletes munkájában.
Mi, itt a Docetében hisszük, hogy a sötét gödör ki fog virágozni!
Mi több, gyümölcsözni is fog majd – a maga idejében!