Hetedik évét kezdi meg a Docete Akadémia. Szeretnék megosztani egy bátoríró gondolatot mindazokkal, akik félelemmel, szorongással, kétségekkel, esetleg tanácstalansággal várják a szeptembert, az új tanév kezdetét.

2.Sám.4.4

Méfibóset az én egyik legkedvesebb szereplőm a Bibliából. Egy öt éves kisfiú, akinek édesapja (Jónatán király) elesik egy csatában. Amikor ennek hírét veszik, a dajkája felkapja a gyereket és megpróbál elmenekülni vele, hogy megmentse a gyermek életét. De futás közben a kisfiú a földre esik és mindkét lábára megsántul.  Íme egy gyermek, aki Izrael királya LEHETETT volna, ehelyett egy összetört életű, a világ számára mindenre alkalmatlan áldozattá lesz. A kisfiút a történet szerint száműzik egy Ló-Debár nevű helyre. Ha pontosan fordítjuk héberből ezt a kifejezést, azt jelenti: „kapcsolatoktól mentes hely”.

Egy megsebzett fiatal, aki úgy tűnik elveszített mindent, anélkül, hogy ehhez akár egy szóval, vagy akár csak egy tudatos mozdulattal hozzájárult volna. Egy mindössze öt éves megfélemlített fiúcska, akit eltemetnek a némaság földjére, mert nem teljesíti be környezetének elvárásait. Egy gyermek, aki csak álmodni tud és mer arról, hogy mi is LEHETETT volna belőle, ha….

Több mint harminc éve vagyok gyerekek között, és azt kell hogy mondjam, nagyon is mai ez a történet! Sok kis Méfibóset ült az ölemben, sok kis megtört élet az elmúlt évek alatt. Számtalan fájdalmas megtapasztalás szemtanúja voltam, amikor gyermek és szülő kétségbeesetten kereste, várta a segítséget. Meg kell, hogy valljam, átéltük számtalanszor azt is, hogy a képtelenségünk, a meg nem értés, vagy közöny miatt, bezárva éreztük magunkat Ló-Debárba! Pontosan ez az, ami miatt hét évvel ezelőtt létrehoztam a Docete Alapítványt. Mert Méfibóset élete, a mi életünk is!!

ITT kellene lennünk, de e helyett VALAHOL OTT kötött ki az életünk. Egy sérülés, egy trauma, egy tanulási nehézség, egy fogyatékosság, egy betegség,... – bármilyen formában is legyen az életünkben – megfoszthat minket képességeink, lehetőségeink, álmaink beteljesedésétől .Lehet, hogy a cél előtt lebénulunk, megállunk, esetleg még nagy erőfeszítésekkel leplezzük, mert szégyelljük, hogy nem mennek a dolgaink úgy, ahogy szeretnénk, vagy ahogy elvárják tőlünk. Éppen a mögöttem álló 33 év bizonyságából mondom, hogy nem kell ennek így lennie! Mindig van remény!

Van ennek a történetnek, ugyanis egy gyönyörű folytatása, egy erőteljes kép, amit magam is nap-mint nap felidézek, hogy erőt merítsek. Amikor Méfibósetet Dávid király (aki Jónatán barátja volt) palotájába viszik, ezt a már felnőtt férfit szó szerint úgy kell ölbe vinni, mint egy kisgyermeket. Ha Méfibóset jelenlétére nézünk, azt akarjuk, hogy járjon, ugye? Ha azonban a problémájára tekintünk, be kell, hogy lássuk, őt segíteni kell! Látjuk, ahogy arcra esik tehetetlenül Dávid előtt, és belekapaszkodik a király palástjába. Hasal, koldulva annak a királyi palotának a kövezetén, amely hivatalosan a lakhelye kellene, hogy legyen. A kép úgy teljes, ha látjuk azt is, Aki előtt leborul. Az ifjú, az oltalom, a védelem, az irgalom, a hűség palástjára néz fel, és a szeretet kezei pedig felemelik őt, majd az asztalhoz segítik. Méfibóset testileg soha sem gyógyul meg. Megsebzetten éli végig az életét. Ahogy a mi életünkben, gyermekeink életében is lehetnek sebek, amelyeket életünk végéig hordoznunk kell. Lehet, hogy mindig törékenyebbek, másoktól függőbbek, kiszolgáltatottabbak leszünk, mint mások. De a jó hír: Méfibóset odakerült a királyi asztalhoz! És ha itt látjuk őt, asztalon fölül ugyanolyan „herceginek” látjuk, mint a többieket a királyi asztalnál. Herceg a hercegek között! Méltósága, tisztessége lelki gyógyulása megkezdődött, mert az őt megillető helyre került. Ezzel elkezdődhetett számára egy ÚJ ÉLET!

Kedves Szülők! Szeretettel várjuk gyermekeiket a 2010/2011-es tanévben is a Docete Akadémiára. Keressenek minket bizalommal! Az asztalt már megterítettük! Kiss Bea

Információ: 06304547546